Színek és kavalkád

Avagy a Nagy Gatsby

Azzal kezdeném a kritikámat, hogy szerintem a 2013-as filmek közül, ez, az egyik leglátványosabb film volt. Olyan képi dinamikával rendelkezik amilyet az addig filmek közül szerintem nagyon kevés film tudott felmutatni, de erről majd részletesebben később.

A történet 1920-as évek New Yorkjában járunk ahol a fiatal írónak készült brooker beköltözik egy nagy ház mell, egy kis gondnoki lakásba. A szomszédban fényesebbnél fényesebb és vadabbnál vadabb partikat tartanak nap, mint nap, és egyszer ő is meghívást kap az egyikre.  A házigazda J. Gatsby, akiről tulajdonképpen senki sem tudja, hogy kicsoda. Gazdag milliomos az biztos, de ezen kívül semmit egyesek szerint a császár unoka öccse vagy háborús hős esetleg bérgyilkos, de lehet, hogy mind. Gatsby egyedül Nicknek mutatkozik be és neki nyílik meg, mert akar tőle valamit. 

Okfejtés és karakterek

Mint fent említettem az 1920-as évek New Yorkjában járunk ez az időszak a jólété és a gazdagságé, még nem ütött be a tőzsdekrach, a tőzsde szárnyalt és sok fiatal ambiciózus fiatal férfi próbál szerencsét a eme világában. Ahogy a filmben is elmondják „az erkölcsök lazultak és a szesztilalom se váltotta be a hozzáfűzött reményeket csak még olcsóbb lett a szesz”.A gazdagok egyre nagyobb és szertelenebb partikat tartottak ahol olyan káosz és vidámság uralkodott, amiről a mai világban csak álmodhatunk szerintem. Megismerjük egyik főszereplőnket Daisyt(Cary Mulligan) aki egy gyönyörű szőke nő (már annyira szőke hogy szinte világít ). Az első képen egy hófehér függönyökkel teli szobában ábrázolják itt ugye a fehérrel az ártatlanságát, a lelkének a színét próbálták mutatni  felénk bár ez később kiderül, hogy egyáltalán nem ez jellemzi. Rögtön megismerkedhetünk a másik női főszereplőnkkel, Jordannel(Elizabeth Debicki), a golfossal ő szinte szöges ellentéte Daisynek látszik rajta, hogy erős és egyáltalán nem ártatlan, már első látásra látszik rajta egy kis sötétség, lobbanékonyság (nekem pont emiatt teszik jobban ez a karakter, mint Daisye). Továbbá ő egy szélsőséges karakter, szerep szerint is, és ahogy ezt ábrázolják a hófehér bőrével és fekete hajával, jól ki van találva. Bekerül még a képbe Tom aki Daisy férje róla azt kell tudni, hogy, Amerika egyik leggazdagabb és legrégibb családjából származik ennél fogva természetesen rettentően beképzelt. Nem vár tőle sokat a néző, arrogáns, és hasonlít egy kígyóra és hát persze hogy, megcsalja Daisyt. Akkor ismerkedjünk meg Nickkel(Tobey Maguire), ő a filmben a szemünk, aki megéli mind ezt, és leírja. Tulajdonképpen Nicknek nincs, igazi szerepe a filmben csak rajta keresztül ismerjük meg a története és Gatsbyt, de ezzel a karakterrel rettentő könnyű azonosulni, bárki lehetne Nick. Nekem a film legnagyobb pillanata a parti amit Gatsby ad, komolyan, ha a film csak arról szólna, akkor sem lehetne unatkozni, az egy olyan dinamikus képsor hogy az embernek még a nyála is kicsöppen, soha nem tudja, hogy hova nézzen és mit, egyszerre túl sok a látványosság. Ezeket a képsorokat látni kell : lentebb. Most már értitek, mire gondolok. Nos, akkor ismerkedjünk meg a főszereplőnkkel Jay Gatsbyvel(Leonardo DiCaprio). Van a filmben egy olyan képsor (amikor Gatsby bemutatkozik) ami már szerintem kicsit sok is volt, úgy ábrázolják, mintha ő lenne a gyógyír az egész világ fájdalmára, egy jóságos megmentő, akiben bárki megbízhat, rettentő rokonszenves embert faragtak belőle.  Magáról Gatsbyről semmit sem tudunk azon kívül, hogy, milliárdos nem tudjuk ki ő, honnan jött, miből van pénze, de Nicknek megnyílik, már az első percben azt nem tudjuk, hogy miért, de ettől a ponttól kezdve, már mi is úgy tekintünk Gatsbyre mint egy jó barátra. Másodsorban az embereket nem is érdekli igazából ki is Mr. Gatsby amíg ilyen partikat tart és mindenkit kellő pénzel, lát el addig nem számít, hogy kicsoda, de arra jöttem rá, hogy Gatsby rettentően magányos, soha nem voltak igaz barátai, de most ott van neki Nick. Ezt abból szűrtem le, hogy nem tudta mi az a baráti szívesség, sosem tettek meg neki semmit ingyen. Még egy kis érdekesség róla mindenki ismeri és mindenki tartozik neki de, szó szerinte, nincs a filmben olyan szereplő, aki ne hallott volna J. Gatsbyről de legalább is a partijairól. A film felénél derül ki hogy, mi is volta a célja Nickkel egy szívességet szeretne kérni tőle méghozzá azt, hogy hívja meg Daisyt teára, mert Gatsby ismeri őt. Azt nem árulom el, honnan mert akkor nem kéne megnézni a filmet.

Daisy ábrázolása  

Ennek a tételnek azért szentelek külön bekezdést, mert Daisy ábrázolás nem éppen mindennapi. Általában úgy
van fényképezve, hogy, mindig világít de, tényleg a sötétben is olyan, akár egy fáklya, hófehér és fényes mindig ragyog. A snittek 90% hófehér ruha van rajta csak, hogy még jobban erősítsék a képi hatást és súlyosbítják azt, hogy ő menyire tiszta és ártatlan. Van egy rész, amikor elmegy Gatsby házába az a hatalmas ház valóban ragyog, tőle mintha kitöltene bármilyen teret és bearanyozna bármilyen életet.

Képi világ

A filmnek ez a fő momentuma a kép világ, olyan dinamikus képsorokat halmoznak a néző elé, hogy az valami fantasztikus. A képek váltása nem egyenletes akár egy pillanat alatt a sötét szenes városból, gyönyörűen csillogó ,szín, kavalkádos világba csöppenhetünk. Ezt a filmben is említik, hogy hirtelen mennyi szín keletkezett a világban. A fényképezése ennek a filmnek a legszebb 2013-ban.
Személyes megjegyzés   

Engem magával ragadott ez a film nem a története miatt, az nem tetszett annyira, hanem a korábrázolás. Olyan jól mutatják be ezt az időszakot, hogy, az ember megkívánja azt hogy, abban a korba éljen, és vágyik oda. Nincs a világon olyan ember, aki ne vágyna egy olyan partira, mint ami a filmben van. És ha valóban ilyenek voltak az 1920-as évek, akkor én azt mondom, rohadjon meg az egész modern kor és ott akarok élni.