Bizonyára sokan szeretik a valós eseményeket feldolgozó filmeket, azokat meg pláne melyek valóban megtörtént, dokumentált cselekményt beszélnek el. Filmünk a New York Times bestsellere alapján készült, melynek egyik szerzője maga a túlélő Marcus Luttrell.

             Az amerikai elit alakulat, a Navy Seals 4 tagját 2005. június 28.-án az afganisztáni Hindu Kush régióba küldik egy titkos bevetésre. Feladatuk egy veszélyes célszemély likvidálása. Természetesen a dolgok nem mennek zökkenőmentesen, egy banális véletlennek és az azt követő számomra ésszerűtlen döntésnek köszönhetően a négy katona menekülni kényszerül. A fent említett esemény, az ésszerűtlen döntés és körülményei tulajdonképpen a film kulcsjelenete, mégis talán a leg valószínűtlenebb, az öngyilkossággal felérő lehetőség mellett döntenek a tapasztalt, sokat látott harcosok. Egyszerűen ez a rész a leghihetetlenebb számomra. Az akció így csúfos kudarccal végződik, őrült hajsza kezdődik, ahol hullnak az üldözők. Végül egyedül Luttrell marad, aki életét egy falu lakosainak köszönheti, akik saját életüket kockáztatva védik meg a csúnya végtől.



                A film egyes jelenetei, monológjai ébresztik rá az embert, hogy mit is élhetnek át a katonák a harcmezőn. Szembesülhetünk azzal, hogy ezek a harcosok valóban felkészültek a halálra. Megrázó, mikor fogadott testvérek ígérik meg egymásnak, hogy nem engedik, hogy fogságba essen a másik és ezáltal lehetőséget adjon az afgánoknak, hogy a fogoly fejét élő adásban távolítsák el a testétől. Összegezve a film célját eléri. A háború borzalmát az egyénen mutatja be.

Szándékosan nem írtam túl erős spoilert, tessék megnézni a filmet!