The Quiet Ones, avagy Az Elnémultak John Pogue legújabb hátborzongatást keltő remekműve. A rendezőt sokan az etalon Szellemhajó c. film forgatókönyvéről ismerhetjük. Szinte első filmesnek mondhatjuk, mivel eddig csak forgatókönyvekért volt felelős, vagy íróként működött közre itt-ott, egy filmet rendezett idáig, a Quarantine 2-őt, amivel közepes sikert aratott. A készítő csapatot erősítik egyébként az Engedj Be (Let Me In) és A Fekete Ruhás Nő (The Woman In Black) producerei.

Az elnémultak az 1970-es években játszódik, főszereplője prof. Joseph Coupland (Jared Harris), aki az Oxford Egyetemen egy pszichológiát oktató professzor. Szakterülete a paranormális viselkedés, ezen belül megfigyeléseket és kísérleteket is végez, kísérletalanya a mentálisan instabil Jane Harper (Olivia Cooke – A Bates Motel-ből lehet ismerős mindenki számára), akit úgy tűnik, hogy megszállt az gonosz, nevezetesen Evey. Coupland egy amatőr filmest is bérel fel Brian McNeil (Sam Claflin) személyében, hogy dokumentálja a kísérleteit. A professzor úgy hiszi, hogy Jane teremtette meg Evey-t az elméjében, és ha sikerül elpusztítani az alteregót, akkor ezek után minden ilyen jellegű mentális betegséget meg lehet majd gyógyítani a világon bárhol az ő kezelési módszereivel. A kezelést egy vidéki házban végzik, Oxfordtól távol. Ezen a ponton mindenkiben joggal kiakadhat a klisé-mérő, mert nem egy filmet láttunk már, amelyben a következők valamelyikével ne találkoznánk: elhagyatott a környék, nincsenek szomszédok, a házban nyikorognak a padlók, a telefon süket, a fények villódznak és akkor még sötét padlást meg sem említettem.

Szerencsére nem ilyen rossz a helyzetünk, a film sok klisé buktatót átugrott annak ellenére, hogy néhol kiszámítható. A vizuális effektek lenyűgözőek, különösképp a Brian által végzett dokumentálásra szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon odafigyeltek rá, hogy az öreg kamerával készített film korhű legyen, így sokszor előjönnek a régi technikára jellemző képhibák, például a fekete bevillanó képfoltok. A dokumentálás miatt gyakran váltanak át found footage stílusba, amivel a parát rendesen rá tudják hozni a nézőre, a lágyabb részek ennek segítségével feszültséggel telivé változnak. A hanghatások erőteljesek, agresszívak és folytonosak, nagyon gyakran próbálják szívritmusunkat kizökkenteni a nyugodt tempójából. A képi, illetve hangi világ annyira passzol egymáshoz, hogy nyomasztóvá teszi az egész filmet és annak hangulatát. A színészi munka kitűnő, a legjobb alakítást Olivia Cooke hozta, mint a megszállott lány. Hatalmas nagy potenciál rejtőzik benne, ezt a Bates Motel-ben is lehet látni, ha így folytatja, akkor néhány éven belül felkapott és elismert színésznő lesz.

Mint minden filmben, ebben is találhatunk negatívumokat. Elsőként a címet emelném ki, lényegében semmi köze a sztorihoz, semmilyen értelemben nem kapcsolódik a filmhez. Nem is értem, hogy miért ragaszkodtak a készítők a Quiet Ones elnevezéshez. Az érthetőbb címadás lett volna, hogyha a Ponyvaregény a Biblia címet kapja annak idején, az Ezekiel 25:17 idézések miatt, mint ez. A befejezést is kicsit katyvasznak érzem, azt a készítők némiképp összecsapták, lett volna még mit dolgozni azon a szkripten. Sokan a vakok mozijának nevezik a filmet, ugyanis az erőteljes, már-már shock-ként érő hanghatásokon kívül más jellegű félelemkeltés nem található meg benne, a képzeletünkre így nem igazán lesz szükség, sajnos ez az elnevezés helytálló.

Összességében kellemes csalódás volt a film, érdemes adni neki egy esélyt és beülni a moziba, garantált a másfél óra para. Nálam eddig az idei év legjobbja, de ez annak is betudható, hogy az ez évi felhozatal elég gyér még.

Értékelés: 7.5/10