Tegye fel az a kezét, aki számára nem ismerős a nagy sikerű svéd trió, nevezetesen a Swedish House Mafia neve! Gyanítom, hogy nagyon kevés ember keze került a magasba, azt kell mondanom, hogy mind ez nem csupán a véletlen műve. Maga a formáció 2008-ban alakult, tagjai rendre, a képen látható stockholmi úriemberek, Steve Angello, Sebastian Ingrosso és Axwell. Olyan slágereket köszönhetünk nekik, mint a One, a Miami 2 Ibiza, a Save The World, a Knife Party-val közösen készített Antidote, a Greyhound és talán a legnagyobb sikerű, már-már himnusznak tekinthető Don't You Worry Child. 2012 Júniusában bejelentették weboldalukon, hogy a sok utazás, studiozás és fellépések összehangolása nagyon nehézkes a három tag számára, ezért nem tudják útjaikat közösen folytatni, feloszlanak. Az utolsó turnéjuk a One Last Tour volt, melynek végső állomása a Miamiban, 2013 márciusában tartott Ultra Music Festival adott helyet.

A dokumentumfilm a One Last Tour állomásain követi nyomon a srácok életét. Az az igazság, hogy nehéz leírni a látottakat, de félreértés ne essék, nem azért, mert nem lehetne miről. Egyszerűen a szót belefolytja a nézőbe a film, hihetetlenül érzelemdús és drámai. Tudom, hogy ezek nagyon erős szavak, főleg hogy egy DJ-kről szóló filmről beszélek, de ez az igazság. Elképzelni se tudjuk, hogy manapság a sztár DJ-k milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül, elég, ha csak a jelenlegi No. 1. lemezlovasra, Hardwell-re gondolunk. Neki is volt egy időszak az életében, amikor összeomlott, nem bírta a folyamatos bulizást, ébrenlétet, egészségtelen életmódot és kényszerű pihenőre kellett mennie, rengeteg fellépést lemondva.

Ezt élték meg a svéd srácok is. A családtól való állandó távollét, a folytonos utazás, a rengeteg elvállalt buli kivette az energiát belőlük és nem bírták tovább, elfogyott a Swedish House Mafia. Már-már a sok éves barátságuk forgott kockán, azt meg nem akarták, hogy tönkremenjen, így kénytelenek voltak meglépni a legmerészebbet és egyben legokosabbat. Be kell fejezni, fel kell oszlani. Hihetetlen egyébként a film felépítettsége és fordulatossága (ne filmes fordulatokra gondoljunk, hanem érzelmire), egyik pillanatban még nevetünk, másikban mosolygunk, majd könnyek gyűlnek a szemünkben. Igazából többet nem is szeretnék szólni róla, bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a zenét.

Ritkán értékelek egy filmet 10 pontra, de jelen esetben más szám szóba se jöhetett.
„We came, we raved, we loved!”

10/10