Mielőtt a filmről kezdenék beszélni, beszélnünk kell egy kicsit az önérzetről, és a képzeletről.

Az önérzet egy bonyolult fogalom pontos megfogalmazása lexikálisan: Az ember saját értékének tudata és az ebből fakadó határozottság.  Aki nem bír önérzettel az nincs tisztában az értékeivel, hogy ő mire képes nincs tudatában az adottságaival, ebből fakadóan határozatlan, a külvilággal szembe. Ezt csak egy valamivel lehet ellensúlyozni a saját képzeletünkkel. Elképzeljük, hogy hegyeket mozgatunk meg és kalandosabbnál, kalandosabb életet élünk, de ez sajnos csak megmarad nekünk, mert a külvilág továbbra is csak azt az unalmas embert látja, akit eddig. Így van ezzel főhősünk is Walter Mitty(Ben Stiller).

Walter napról-napra éli unalmas életét. Szürke hétköznapjait semmi sem virágozza be. Munkája sem a legizgalmasabb negatívosként dolgozik a végnapjait élő Life magazinnál. Pontosan az a munkája, hogy kezelje azokat a fotó negatívokat, amit a riporterek elküldenek neki. Ám elveszít egy nagyon fontos negatívot. Elindul a negatív megkeresésére, ahol saját magát is megtalálja.

Karakterek és okfejtés

Már a kezdő képkockában is jól láthatjuk, hogy milyen életet él Walter egy szürke bérház, szürke lakásában tölti napjait. Beregisztrál, egy társkereső oldalra hol próbál üzenetet küldeni egy munkatársának Cherlynek(Kristen Wiig), de nem sikerül valami program hiba miatt. Ezért felhívja az egyik adminisztrátor Todot, aki ezen túl a hangunk lesz. Végig kíséri a filmet és még a hegyekben is képes felhívni Walter (fogalmam sincs hogyan). Az élete is szürke ezt úgy ellensúlyozza, hogy néha kikapcsol, tehát képtelen helyzetbe képzeli magát, ahol izgalmas és kalandos életet él. A valódi én unalmas (bár ha jobban belegondolunk, hogy melyik is a valódi én ez relatív fogalmom az a valódi éne, amit ő annak fogad el, lehet, hogy a külvilág egy kis semminek látja, de ő belül még lehet hős). Jelleméből adódóan, nem veszik komolyan az emberek többsége csak nevet rajta és ezt csak fokozza a többszöri „kikapcsolás”. Belép a képbe még Sean O'Connell (Sean Penn), ő az egyik fényképész és egyben Walter példaképe. Ő jelképezi Walter elképzelt életét ő az, aki megéli helyette a  kalandokat és utazik a világ szebbnél szebb helyeire. Elindul megkeresni a negatívot ahol, felrúgja eddigi unalmas életét és kalandosra cseréli azt. Van tehetsége pl. a gördeszkázáshoz, de ezt senki nem tudja róla, ebben azért fontos szerepet játszik a véletlen is mindig akkor menő, amikor senki nem figyel rá. A nagy kaland alatt elveszíti racionális gondolkodását, nem is elveszíti inkább felül bírája, az út olyat szabadít fel benne, amit addig nem is ismert a saját éne vadabb és izgalmasabb oldalát. A film, alatt, Walterben és meg kell vallanom bennem is felmerül, hogy ezek az események, amit Walter átél valóságosak-e? Majd mindenki levonja a saját következtetését.  Egy valami biztos azok az események, amiket Walter átél, a kalandok során megváltoztatják a jellemét, sokkal határozottabb lesz, mindenkivel szemben erősödik, a jelleme könnyebben teremt kontaktust. Ebből is látszik, hogy a filmben van a karakterfejlődés nem is kicsi.  A film pontról-pontra halad mindig meg kell találni egy apró részletet ami, elvezet a következő nyomhoz.

A film véleményem szerint jó és igazán élvezhető, bárki azonosulni tud Walter karakterével. Egy abszolút szerethető filmről van szó. Úgy reklámozták a filmet, hogy, az új Forrest Gump , de szerintem nem. Csupán annyiban hasonlít a két film, hogy a főszereplőnek kicsit kalandos az élete, de a Walter Mitty , titkos élete nem ér fel a Forrest Gumphoz.  Egy idézettel zárnám a kritikámat, amit a filmben halottam (amikor Sean le akar fotózni egy leopárdot). „Nem a kép a fontos, ha tetszik a látvány inkább gyönyörködöm, nem hagyom, hogy a kép elvonja, a figyelmem átadom magam.”