Gondoltam megosztom veletek egyik régebbi írásomat , mert ez a film is beírta magát az örökkévalóságba...

Django elszabadul---filmkritika

Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász , (aki igazából fogorvos-Christoph Waltz) egy rabszolga (aki igazából egy őstehetség már ami a pisztolypárbajt illeti-Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak , hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington) , akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket , melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével – egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra , de nem biztos , hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog , és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell , hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra... 

A történet ennyiben ki is merülne , ha a mester nem csűrné csavarná hőseink életútját. Ebben a filmben nemcsak Django , hanem Tarantino is elszabadul , nem is kicsit! A legfontosabb , hogy „Meglepő” módon , a jó és a rossz küzdelmét kapjuk Tarantino módon csomagolva. Ezúttal is az előbbi győzedelmeskedik , ami nem jelenti azt , hogy csak a kutyaütők hullhatnak. Egyszóval , a sztori kiszámítható , mégis  mindvégig kiszűrődik az erős motiváció , ami rakétaként röpíti a filmet. Az a helyzet , hogy Quentin Tarantino mocskos spagetti westernt alkotott , amúgy a perverzebb fajtából és ez nekem piszkosul bejött. Erre vártam már a zseniális Pulp Fiction óta. A recept már a Becstelen Brigantyk esetében is bevált , csak most még jobban ki volt dolgozva minden. A korszak amibe a történetet elhelyezték Amerika igazi sötét korszaka , a rabszolga kereskedelem és -tartás igazi , mély borzalmait mutatja be , persze mindezt egy "morbid tükör" mögül. Olvastam pár kritikát melyben a túláradó rasszizmust bélyegezték a filmre , hát egyáltalán nem helytálló a meglátásuk. Quentin Tarantino egyáltalán nem lovagol ezen a témán , sőt még ki is gúnyolja a sajátos módján , éppen annyit kapunk belőle , amennyi ezt a korszakot jellemezte. Django elszabadul nagyon is közönség és kritikusbarát spagetti western , amelyben benne van minden:rokonszenves hős, cél , akadályok százai , remekül komponált jelenetek , remek jellemábrázolás , iszonyú jó színészi alakítások pluszként korhűség , embertelen jó zene – vagyis minden , ami kellhet.

Szóval, alaposan átgondolt egy filmről van itt szó , ami valljuk be őszintén egy hosszú ideig tartó kotlás eredménye , ugyanis 1997-ben az Amistad bemutatásakor jött az ötlet. A Kill Bill és a Becstelen Brigantyk véget nem érő párbeszédei jelen esetben is visszaköszönnek. Csipetnyi humorral és a végletekig fokozott drámával iszonyú jó jeleneteket kapunk szinte minden színész csillog a szerepében. Még maga a mester is megmutatja színészi tehetségét , mint már jó párszor korábbi filmjeiben. Az is kiderül róla többek között , hogy milyen "robbanékony" természet (aki látta a filmet érteni fogja :) ). Nemrég a filmre a spagetti western kifejezést használtam. És valóban , a rendező kacsint párat az oly közkedvelt irányba , és jó néhány elemét át is emeli a műfajnak. Nem parodizálja a műfajt , hanem tiszteleg előtte. Tarantinoról köztudott , hogy igazi film őrült , filmzabáló , aki ínyenc módjára képes meglátni mindenben a lehetőséget , most kirándult egyet a vadnyugati pisztolyhősök irányába (ami az egyik kedvenc műfaja).

Teszi ezt élvezetes módon , fekete humorral megtámogatva. A fináléra tartogattak jó sok puskaport , amikor Tarantino is elszabadult , mint akinek elgurult a gyógyszere , jön a várt vérfürdő. Kellékesek hada locsolhatta szanaszét a művért. Forgatási szünetben biztos izomlázzal küszködtek. 

A színészeket is illene néhány szóval méltatni , mivel csúcsformában játszanak. Számomra Christopher Waltz hozta a kötelezőt , ugyanazt a minőséget amit a Brigantykban is nyújtott (akkor is ő vitte az Oscart meg a Djangóért is). Leonardo DiCaprio :

na igen , ha őrá még ezek után is "nyálas , romantikus ripacsként" fognak emlékezni , akkor nincs igazság ! Mindig is mondtam ő lesz a következő Robert de Niro---mióta Martin Scorsese rátalált egyre jobb és jobb alakításokat nyújt mindenféle karakter megformálásával. Nálam dagályosan nyálas stílusa nagyon nagyot ütött (a koponyás elmélete frenetikus). Samuel L. Jackson régen bújt ilyen gennyláda feka karakterébe. Mikor meghallottam a hangját azt mondtam magamban : végre Jules visszatért közénk. Viszont Jamie Foxx (Django) hozzájuk képest árnyaltnyit halványabb , bár ez köszönhető szűkszavú karakterének is , azonban a cowboy kalap és a "Lennon"-napszemüveg neki áll a legjobban ! A kisebb szerepekben szintúgy ragyogó alakításokat kapunk és sok régi ismerős arcot a mester korábbi filmjeiből. (Don Johnson , Franco Nero-az igazi Django,az Alkonyttól Pirkadatig seriffje , vagy maga "Sex Machine"is szerepet kapott ).A film zenéje frenetikusan jó lett még a rap zenék is tökéletesen illenek a jelenetekhez , hihetetlen jól vannak komponálva.

Django elszabadul értékelés: Sok a mögöttes érték , ami kiemeli a filmet az átlagból. Sok a mondanivaló , amivel azonosulhatunk , és amit elutasíthatunk. A hiteles korábrázolást és a tájképeket külön díjaztam. Az ember végig érzi a kiterveltséget , mérnöki pontossággal összerakott mozaikdarabkákat , a csak Tarantinora jellemző őrültséget amik egy magas színvonalú film elengedhetetlen kellékei.

Utószónak még annyit,hogy ha csukott szemmel ültem volna végig ezt a két és fél órát , akkor is tudtam volna , hogy egy Tarantino mesterművel van dolgom---szerintem ezzel mindent elárultam :) Nálam 10/10 meg egy pici mert a film minden téren lenyűgözött!!!

írta : LevNte