Aki egy kicsit is szereti a horror világát, annak nem kerülte el a figyelmét az idei év talán egyik legjobb horrorának kiáltott Annabelle.

Számomra egyértelmű volt, hogy ezt nem nézhetem meg csak úgy… erre jegyet kell venni. ( ha már lemaradtam a Sin City 2-ről  ennyi jár )

Nem akarok hosszas mondatokba bocsátkozni ami a színészeket illeti, jók voltak. A hatvanas évek érzését nagyon visszaadták, mezei piros pont jár azért, hogy az egyik karaktert Alfre Woodard alakította. Csípem azt a nőt.

A sztoriról röviden :  Aki látta a Conjuringot ( Démonok között) Annak már ismerős lehetett valamennyire a történet. Egy baba aki változtatja a helyét, forgatja a szemét, üzeneteket írogat. Legalább is a Conjuringból ennyit tudhattunk meg.

Ja, meg hogy szeret hentelni.

Ez  a történet, azelőtt játszódik, mielőtt még a két jobb sorsa érdemes ápolónő birtokába jutna a baba.

Hatvanas évek. Egyen házak, jó autók, és a Coca-cola világhódító időszaka. Házaspárunk nő tagja terhes, élvezi az anyaságot, unalmában varrogat, amíg a páros férfi tagja rezidens sokat tanul és melózik. Merő kedvességből úgy dönt , hogy megveszi kedvesének a hőn áhított babát, ami hiányzik a kollekcióból.

Ezek után egyik este Charles Manson  hívei közül kettő betör a lakásukba, a terhes feleséget hasba szúrják. Persze itt nem hal meg senki, csak a 2 sátánista szektatag, de innen kezdődnek az események.

( Szintén jár a mezei piros pont, hogy valóban megtörtént eseményt is szőttek bele. Manson család és a szekta tagok )

Nem áll módomban spoilerezni, de azt elmondhatom, hogy néhány jelenetnél a hátamon felállt a szőr, állt a hajam, és ha lehetett volna dohányozni a nézőtéren, biz’Isten rágyújtottam volna.

Na jó egy kicsike spoiler, mert ezt nem bírom magamban tartani.

A vége pocsék. Annyira egyszerű módját választottak az úgymond „megoldásnak” , hogy hirtelen megtörte a figyelmet amit egyébként folyamatosan fenntartanak a film közben.

Szerettem volna látni a Warren házaspárt ahogy üldöznek egy kis ördögöt, de elmaradt.

Na de se baj, a film brutál részei azért bőven pótolták a hiányérzetemet.

Ha lehetne csillagokat dobálni akkor 5-ből egy 4-et adnék rá és aki szereti a borzongást, annak csak ajánlani tudom.