Elég durva egy kezdés volt, de mit is jelenthet, hát régen ez egy igen mindennapos megjelölés volt, manapság már igazán ritka. Itt már mindenki kitalálta fekete-fehér.  Ajja itt már itt abba hagyta az olvasást az olvasók fele, igen egy régi filmről, lesz most kritikám. Akik itt maradtak, azoknak elmondom, hogy, a Most és Mindörökké című amerikai film klasszikusról lesz szó. Érdekes az emberek nagy rész, azt mondja, hogy nem néz régi filmeket. Hát szívük joga, de ezeket a filmeket látni, na, nem azoknak, akik a Transzformerszen, elájultak, és nekik attól nincs jobb film. Na, most már tényleg elég belőlem, kb. 2 olvasó maradt nekik azért folytatom.

A filmben, olyan nagy amerikai színészek kezdték a pályájukat, és hozta meg nekik az örök világsikert, mit Burt Lancaster, Montgomery Clift, Deborah Kerr és Frank Sinatra. Nekem okozott némi nehézséget, a filmet végig nézni, ugyanis nagyon klisés, a mai szemmel, a film tele van olyan jelenetekkel, amit már számtalan filmben láttunk. A következő mondatot mindenki jegyezze, meg aki megnéz egy ilyen filmet: Ezek a filmek, a minták, a mai filmek 90% az ilyen és ehhez hasonló filmekre épül.

Akkor egy pár szót a filmről, ez egy Amerikai mentalitású film, a film Pearl Harbor szigetén állomásozó csapatokhoz érkezik egy fiatal katona Robert Lee Prewitte, akit igazságtalanul kitúrtak, előző helyén, ahol ő volt a kürtös. A helyi kapitány Holmes, mindenképpen be akarja szervezni Prewittet a helyi bokszoló közösségbe, természetesen Prewitte nem akar menni és ez adja a film konfliktusát, ugyanis minden áron próbálják rávenni arra, hogy, bokszoljon.  A főtörzsőrmesterük Warden őrmester viszont egyből megkedveli főszereplőnket. Wardent Burt Lancaster alakítja, fantasztikusan. Ő a tipikus fedhetetlen, amerikai ikon katona, akit követni kell, jó kiállású, igazságos, becsületes, elsőre ez a benyomásunk róla.Viszont megjegyeznék valamit szerintem ennek a fickónak az arcát baltával faragták(ez a  szerep közel állt szívéhez ugyanis katonai középiskolába járt) Prewitte szerepe nekem kissé gyengére sikeredett, lehetett volna, benne egy kicsit több erő vannak neki ilyen felindulásai, de valahogy nem állt neki jól,  nem is nyerte el a

 a tetszésemet. Aki viszont nagyon tetszett az Frank Sinatra és karaktere ő meg is kapta érte a kis arany szobrot. Az karaktere a legszerethetőbb, bohókás, és könnyű vele azonosulni tényleg könnyed szerepről van, amit Sinatra derékból hozott (bár ismereteim szerint nem lehetett nehéz ugyanis a való életben is hasonló ember volt, már ami az alkoholt illeti).Ugyanakkor van egy pont a filmben amikor kell a dráma és ott is rendben van.  A hölgyeket se hagyjuk ki a sorból Deborah Kerr és Donna Reed, nekik is ilyennek kellett lenni, síros szemű, bambi arcú, hófehérre sminkelt hölgyekről van szó, akik inkább szépségükkel hódítottak, mint inkább színészi játékukkal, de ezt sem tudom a film szemére vetni akkoriban ez volt a szokás, nem kellett jó színésznek lenni csak legyél kellőképpen dekoratív és dobogtasd meg a férfiszíveket. Hát azt kell mondanom ennek a feltételnek maximálisan eleget tettek.A film egyébként annak idején tényleg hatalmas sikert aratott ugyanis 8 Oscar díjat is elvitt köztök a Legjobb film és Legjobb rendező díját is.

A végső meglátásom a filmmel kapcsoltban az, hogy ez egy jó film, meg kell nézni, és amikor látunk belőle egy jelenetet akkor majd nagyon menők leszünk, amikor azt mondhatjuk, hogy ez a Most és mindörkébe volt, és onnan „lopta” a rendező. Valahogy szerintem népszerűsíteni kellene ezeket a filmeket, a fiatalabb korosztály körében is, ha máshogy nem megy, akkor indítunk valami Facebook kihívós versenyt ahol csak régi filmekből lehet majd idézeteket mondani.