Nem is igazán tudom, hogy hogy kezdjem ezt a kritikát, talán mutassam be Stephen Hawkingot hogy ki ős és mit csinál, szerintem ő az akit senkinek nem kell bemutatni, ha egy ember egyszer lássa soha többé nem felejti el. Az most másodlagos kérdés hogy miért, én azért nem felejtem el, mert egy mérhetetlen tisztelet lakozik bennem, iránta.

Emberek, aki meg akarja ismerni Amerikát, és azt hogy milyen is amerikainak lenni, az ki ne hagyja ezt a filmet. Itt mindent megtudhat az emberek, a háborújáról, és azokról a hősökről, akik megnyerték ezt a háborút maguknak, de ez csak úgy sikerülhetett, ha a saját magukban indított háborút is megnyerték.

Michael Keaton soha nem tartozott a kedvenc színészeim közé, a Batmanban sem tetszett és tulajdonképpen az óta sem tudott érdemi filmet felmutatni. És most megkaptuk a Birdmant. Azt kell, mondjam, hogy továbbra sem szeretem.

CSODÁLATOS. Ez a film valami nagyszerű, már maga a története is lenyűgöző. Alan Turing zseniális egy elme volt, a modern számítástechnika atyja, nélküle ez a cikk se készülhetett volna el.

Ez egy érdekes film, azt tudni kell róla, hogy ugye 12 évig tartott leforgatni a filmet.  Én először azt hittem, hogy dokumentarista lesz, a megközelítés tehát csak forog a kamera, és ilyen közeli képekkel, életeseményeket mutatnak be.

Az előzetesek,a címekre kattintva érhetők el(ha már megjelent). A bemutatók dátumai a magyar bemutatók.

A Paranormal Activity széria óta egyre több film készül belső kamerás nézettel, vagy több ilyen eszköz látóköréből. Ezek közül vannak jobban, és bűn rosszul sikerült alkotások. Mostani filmünk az előző  kategóriát erősíti((aki horroron nevelkedett még annak is vannak benne csemegés jelenetek, de nem mondanám klasszikus horrornak, inkább enyhén mitikus filmnek, mivel egy legendát ölel magába, nem pedig a tipikus trancsírozós vértengert,mint amit már oly sokszor láttunk).

Tavaly Decemberben, mikor egy igen hideg és ónos esős este elindultunk megnézni a Hobbit: Smaug pusztasága című alkotást, már az járt a fejemben, hogy néhány óra és ennek a résznek is vége lesz, és akkor nekem komolyan egy évet kell várnom a folytatásra?! Ahogy telt múlt az idő, és a nagy Peter Jackson csepegtette a fél információkat, ahogy dobálták ki a trailer-eket, egyre jobban zsongtam, egyre izgatottabb voltam, már úgy vártam a következő részt. Esküszöm, az is eszembe jutott az első trailer után, hogy, mivel a jobb vállamra már van egy iciripiciri sárkány felvarrva, igy a bal vállamra Smaug, a hatalmas kerülne fel, és teljes önnön fényében pompázna karomon… ami természetesen nagyon kis felületen kellene, hogy elhelyezkedjen. Hála a józan észnek, csoffadt kis karom, megmaradt eredeti valójában.

Mivel igencsak szeretem Liam Neeson filmjeit, így ezt a filmet is nagyon vártam. Igazából eltudnám képzelni a következő James Bondnak, de ügye tudjuk, hogy az egy színes bőrű művész lesz.

Szerintem a jó film titka az, hogy lekösse az ember figyelmét.  Azok a legjobbak, amik gondolkodásra késztetnek, a konspirációs filmek, amikben soha nem tudhatjuk, hogy mi következhet a következő pillanatban.  A mai filmem az Amnézia is próbálkozik, de kevés sikerrel.