Alapvetően szeretem a játék adaptációkat a széles vásznon(kivéve egy kedves német rendező munkásságát), most viszont elég kevés elvárással ültem neki e produkciót megnézni.
Mint már napokkal ezelőtt leírtam, tetszett a film, ez is egy jó folytatás volt, majdnem annyira mint a Majmok bolygója.
Adott a helyzet. Idegen faj megszállja a földet(itt Mimic-nek hívják őket), vagy harcolsz, vagy meghalsz. Ilyen egyszerű.
Rég volt, hogy moziban néztem filmet, így eleve nagy élmény, az más kérdés, hogy maga a film is fantasztikusan jó lett.
Mondókámat kezdhetném a szokásos bevezetővel, hogy valamihez hasonlítom a filmét és valamilyen értékrendszert próbálok belebeszélni a filmbe és így magyarázni a történetet. Most azonban ennél a filmnél ezt kihagyom, ez a film nem akar több lenni, mint az, amit a címe is sugall. Sőt inkább sorolnám a dokumentumfilmek közé, mint egy drámához, bár műfajilag ez. Nem akar okítani minket csak az arcunkba dobja azt, ami 5 történet 5 emberről, aki valamilyen elmezavarba szenved. Az ő történetünket, ismerhetjük meg a filmben 5 embert, akinek valamilyen formában belépett az életébe az elmezavar.
Unforgiven filmkritika:
Nagy nevek, magas költségvetés, festői látvány és egy halhatatlan történet:
